A Korsós sírkamrához vezető folyosón, a Székesegyházi Plebánia pincéjében látható szarkofág 2005 őszén került elő a plebánia nyugati oldala előtt, a Korsós sírkamrához vezető lépcsőtől északra.
A szarkofág feltárás közben
Fotó: Kismányoki Károly
A szarkofágot a Mecsekben bányászott, homokos mészkőből faragták. A kőzet rossz állaga miatt megrepedezett, így csak darabokban lehetett kiemelni a körülötte nyitott munkagödörből. A darabokat restaurátorok állították újra össze a most látható helyén. Egyedisége, hogy a temetőben ez az egyetlen olyan darab, amelyet korábban nem fosztottak ki rablók, vagyis a földbe helyezésétől a feltárásáig eltelt mintegy 1600 év alatt senki nem nyitotta fel.
A kőkoporsó két részből áll: magából a sírládából, amelybe a halottat fektették és a lezárására szolgáló, jelen esetben nyeregtetős fedélből, amelynek sarkain kiugró sarokdísz (akroterion) figyelhető meg. A sírláda díszítetlen, lévén, hogy a föld alá helyezték, így azt senki sem látta. A földfelszín fölé szánt szarkofágok oldalait többnyire vésett mintákkal díszítették és felirattal látták el.
A szarkofág egy 50-60 év közötti férfi csontvázát rejtette nyugat-keleti tájolásban. Mellékletként mindössze egyetlen, szájával lefele fordított üvegkorsó volt megfigyelhető az elhunyt jobb lábától jobbra, a szarkofág széle mellett. A csontvázon szerves anyagmaradványok (bőr és textil) voltak megfigyelhetők. A földbe helyezés ideje a Kr.u. 4. századra – azon belül is valószínűleg annak második felére – tehető.
A késő római temető általános sírtípusa a téglasír volt, a szarkofágba temetkezés nemcsak itt, hanem más pannoniai városoknál is ezen időszakban igen ritkaságszámba ment. A temető területén ezt megelőzően elsősorban sírépítményekhez volt köthető (Ókeresztény Mauzóleum, III. számú sírkamra).
Az elhunyt módosabb lakos lehetett, de nem tartozott a leggazdagabbak közé. Az “átlagpolgárok” általános sírformája a téglasír volt, a legtehetősebbeké pedig a sírkamra. A földbe süllyesztett szarkofág a kettő között áll minőségében. Vallását tekintve keresztény lehetett. Erre a módosabb temetkezésből és az elhunyt mellé helyezett szerény mellékletből lehet elsősorban következtetni.