A több fontos közlekedési útvonal találkozási pontjában fekvő Sopianae a 3. század végén a Pannonia Inferior északi részéből kialakított Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett. 

Az esőcsoda Marcus Aurelius oszlopán
Az ún. “esőcsoda” Marcus Aurelius oszlopán 
Fotó: Barosaurus Lentus, Wikimedia

Róma, a királyság korában (Kr.e. 753–510) még kicsi, közép-itáliai városállam a köztársaság korban (Kr.e. 510–31) előbb Itália területét vette birtokba, majd további hódításaival világbirodalommá emelkedett. Az Itálián kívüli meghódított területekből provinciákat (tartományokat) szervezett. A birodalom legnagyobb kiterjedését Traianus császár uralkodása alatt (Kr.u. 98–117) érte el. A Kr.u. 3. századi válságon Diocletianus császár (284–305) reformjai és I. (Nagy) Constantinus (306–337) politikája még úrrá lett. A 4–5. század folyamán a birodalmat elérő népvándorlási hullámok azonban meggyöngítették az államot: I. (Nagy) Theodosius (379–395) halálakor két részre vált szét a Római Birodalom, 476-ban formálisan is megszűnt annak nyugati fele. 

Pannonia 

A Római Birodalom északi irányú terjeszkedése során a természetes határvonal kialakítására törekedett. A Kárpát-medencében ezt a határvonalat a Duna képezte. A Dráva-Száva közét, Ausztria keleti határvidékét és a Dunántúlt magába foglaló területet Augustus császár (Kr.e. 31.–Kr.u. 14.) foglalta el. A római tartomány a Pannonia nevet az itt lakó egyik népcsoportról, a pannonokról kapta. 

A római uralom kezdetben a közigazgatás megszervezésében és nagyrészt a tartomány belsejében állomásozó katonaság jelenlétében testesült meg. Elsősorban az idevezényelt legiók katonái képezték a kibontakozó római civilizáció alapját. Az idő előrehaladtával egyre kiterjedtebb romanizáció városok létrejöttével járt együtt, melyek hálózata a 3. századig egyre bővült. 

Pannonia a római korban
Pannonia a római korban 
Tóth Zsolt munkája

A 2. század elején Traianus császár a tartományt egy nyugati (Pannonia Superior, azaz Felső-Pannonia) és egy keleti (Pannonia Inferior, azaz Alsó-Pannonia) részre osztotta. Az urbanizálódás, a romanizáció terjedésében nagy szerepe volt az úthálózat kiépítésének, mely a határ menti városokat, táborokat kötötte össze a tartomány belső területén fekvő városokkal és a Római Birodalom más részeivel. Az első nagy válsághelyzet akkor érte a tartományt, amikor Marcus Aurelius császár (161-180) idején, a markomann háborúk során szinte az egész provinciát elpusztították a barbárok (lásd az eseményeket megörökítő ún. “Marcus-oszlop” részletét a képen). Ezt a 3. században egy elhúzódó válság kísérte a dunai tartományokban. Diocletianus alatt kisebb tartományokat szerveztek, a katonai igazgatást elválasztották a polgári közigazgatástól. Pannonia Superiorból lett Pannonia Prima és Savia, Pannonia Inferiorból pedig Valeria és Pannonia Secunda. 

A vallási élet is sokat változott a mintegy négyszáz éves római uralom időszaka alatt. A hivatalos római istenek kultuszát a 3. században mindinkább háttérbe szorították a misztériumvallások. A korábban a császárkultusz megtagadása miatt üldözött kereszténység a 4. századra oly mértékben elterjedt, hogy az állam támaszává válhatott, a század végére hivatalos államvallás lett. 

Sopianae 

A település több fontos közlekedési útvonal találkozási pontjában feküdt a Mecsek hegység déli lábánál. A 3. század végén két részre osztott Pannonia Inferior északi feléből létrehozott Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett.

Sopianae korábbi történetéről kevés biztosat tudunk. A régészeti leletek alapján a Kr.u. 1. század utolsó harmadától mutatható ki a mai Pécs területén római jelenlét. Az ismert feliratos kőemlékek 2-3. századiak. A település ez idő szerinti közjogi helyzete nem ismert, a 3. századtól városias településsel számolhatunk. 

Sopianae a 4. században élte virágkorát. A hatalmi központtá történő előlépés jelentős építészeti tevékenységgel párosult, a város számos nagyszerű kőépülettel gazdagodott. A korábbi városias jellegű település ekkor vált igazi várossá, közigazgatási, gazdasági, kulturális és vallási központtá. 

A római kori település a mai belváros területén feküdt, központi részét – egy körülbelül 400 x 400 négyzetméter nagyságú területet – legkésőbb a 4. század elején városfallal vettek körbe. A késő római időszakból három különálló, a település körül elterülő temető ismert: a várostól délkeletre, a mai Árkád Üzletház helyén; a római kori várostól keletre, a Kossuth tér területén, továbbá a településtől északra. Utóbbi a város nagy temetője, itt található a világörökségi helyszín is.

Legkésőbb 430-ban Valeria tartomány a hunok kezére került. A megszűnő római uralommal távozott a romanizált lakosság egy része is Sopianaeból. Nincs arra vonatkozó adat, hogy ezután megmaradt-e a püspökség, mint egyházszervezeti egység és ha igen, meddig. Ami bizonyos: nem került elő olyan sírkamra, amelyet ne raboltak volna ki. Egy részük vélhetőleg már a római uralom időszakában áldozatul esett a fosztogatóknak, de legkésőbb ebben az időszakban a többit is kirabolták. Az új jövevények a temető kőépületeinek egy részét bizonyíthatóan lakhatásra is használták (pl. az Ókeresztény Mauzóleumot).