A Cella Trichora vagy háromkaréjos kápolna központi, négyzetes teréhez nyugatról, északról és keletről apszisok, míg délről, ahol a bejárat volt, egy narthex csatlakozik.

Koraközépkori freskó a Cella Trichorában
Koraközépkori függönymotívum-ábrázolás a Cella Trichorában

Háromkaréjú kápolnát sokat ismerünk a késő római időszakból, és a későbbiek során is kedvelt forma volt. Keleti, északi és nyugati oldalán helyezkedtek el az apszisok – sajnos mára csak az északi falainak mintegy 1-1,2 méteres magassága maradt fenn. Déli oldalához kis előcsarnok, ún. narthex kapcsolódott – ezen keresztül volt a bejárat.

Falait dús redőkbe rendezett, falikárpitot idéző falfestés fedi, ezen pedig arab betűmotívumok láthatók, ún. pszeudo-kúfikus stílusban. Ez persze itt magyarázatra szorul. Ez a fajta arab írás (itt nem értelmes szavak, hanem csak hasonló “minta” díszíti a kárpit szegélyét) a VIII-XI. században volt “divatos” az arab vidékeken. Innen került Bizáncba, ahol már csupán díszítőmotívumként alkalmazták. Ebben az időben Magyarország (illetve annak későbbi területe) délen közvetlenül Bizánccal volt határos, így a közép-európai hittérítésben általában és a magyarok megtérésében a bizánci befolyásnak egyaránt nagy szerepe volt.

Az, hogy egy római temetői épületet a VIII-XI. században újrafestenek csak azzal magyarázható, hogy az épület még ekkor is állt, vagyis ha etnikai kontinuitásról nem is beszélhetünk a népvándorlás századai alatt, vallási kontinuitásról (amely viszont “makacsabb”), igen. Az újabb kutatások amúgy egyébként is arra engednek következtetni, hogy némely temetői épület, még ha esetleg csak romjaiban is, de felismerhetően megérte a magyar államalapítást és a pécsi püspökség megalapítását, hiszen épp ezért lett a valamikori ókeresztény temető a püspöki központ a palotával, székesegyházzal egyetemben.

Más, korábbi vélemények szerint az épület nem is római, hanem kora-középkori. Mindenesetre az itt korábban kutatásokat végző régészek (1922-ben Szőnyi Ottó, majd 1955-ben Fülep Ferenc) véleménye megegyezik róla eredetét tekintve. Római eredete mellett szól az a tény is, hogy a sopianae-i világörökség legújabban (2010-2011-ben) feltárt temetői épülete, a Rózsakertben lévő – és minden kétséget kizáróan római kori – “második” Cella Trichora mind alaprajzában, mind méretében, de még az észak-déli iránytól való csekély eltérésben is szinte tökéletesen egyezik ezzel. 

A Cella Trichora 2014-es feltárása

A kérdés aztán 2014-ben végleg eldőlt. Tóth Zsolt – a Cella Trichora védőépületének korszerűsítése és megerősítése alkalmával – ásatásokat végzett a régészeti emléken, és egyértelműen bebizonyosodott az épület római eredete. A 2014-es ásatásáról hamarosan külön cikkben fogunk tudósítani.