A II. számú vagy Korsós sírkamra a benne rejlő sír fölötti kis falfülkében lévő, festett korsóról kapta a nevét. Valaha ennek is volt felszíni építménye, a kriptába pedig egy lejtős, aknaszerű folyosón keresztül lehetett behatolni.
A Korsós sírkamra északi fala a fülkében lévő korsóval
Amikor a sírkamra előtti látogatótérbe érünk, valójában a római kori talajszint alatt járunk. Szemben, a sírkamra bejárata valamikor egy lejtős aknán keresztül volt megközelíthető a felettünk lévő szintről (amely nagyjából megegyezik a római kori külső járószinttel). A sírkamra bejáratával szemben álló kis makettet, amely teraszos bejáratot rekonstruál, meghaladta a kutatás. A sírkamrába tekintve láthatjuk azt a korsót és poharat, amelyről a sírkamra a nevét kapta.
Ha a csigalépcsőn felmegyünk a felső szintre, láthatjuk a sírkamra fölött valaha állott emlékkápolna falainak maradványait. Bejárata délről volt, ott, ahol most is beléphetünk. Egyenes, északi zárófala, valamint az oldalfalai mentén 3-3 támpillér található – éppen ezért nem kizárt, hogy valamikor boltozva lehetett.
Belépve a kápolna belső terébe, a bejárat melletti sarkokban még megfigyelhető az eredeti padlózat maradványa. Látható, hogy bár téglaburkolata volt, törött téglákból készítették. A sírkamra geometrikus mintákkal díszített dongaboltozata sajnos beomlott, így viszont felülről jobban szemügyre tudjuk venni magát a sírkamrát is. Az északi falban lévő fülke előtt, a sírkamra teljes szélességében egy hatalmas, téglafalú sírláda áll, amelynek csupán a fedele készült lapos kőtömbökből. Egy későbbi temetkezés során e szarkofág elé egy újabbat építettek, és ezzel mintegy be is töltötték a sírkamra teljes belső terét. Ennek a szarkofágnak csupán a maradványait láthatjuk az oldalfalak mentén, ugyanakkor az is látszik, hogy az oldalfalakon lévő rácsminta elé építették, tehát akkor, amikor az már elkészült – vélhetőleg az első temetés időpontjára.
Gyakori kérdés, hogy mik azok a “csatornák” a szarkofágok alatt. Egy nyílást a nyugati falon, az 1. számú szarkofág fedele fölött is láthatunk. A valamikor temető nem olyan teraszosan kiképzett, mesterséges felszín volt, mint manapság, hanem (időszakos) vízfolyások mélyedései tagolták. A sírkamra mellett valójában most is van egy elcsatornázott, természetes vízfolyás (ennek aknája kívülről, a sírkamra feletti téren megtekinthető). Valószínűsíthető, hogy a sírkamra időnként, nagyobb esőzések idején időlegesen víz alá került, így szükség volt a víz mielőbbi levezetésére, az alácsatornázásra.
A korsó, mint keresztény szimbólum
Mint korábban láthattuk, időnként üvegtárgyakat (leginkább korsót és/vagy poharat) helyeztek az elhunytak mellé. A Korsós sírkamrában a szarkofágban talált korsóhoz hasonló korsót és egy üvegpoharat (egyesek szerint nem pohárról, hanem függő üvegmécsesről van szó) a sírkamra északi falában lévő fülkében is ábrázoltak. Természetesen merül fel a kérdés; miért temették el ezeket a tárgyakat az elhunytakkal együtt, illetve miért festették meg a fülkében ezeket a tárgyakat? Források híján csupán feltételezésekre hagyatkozhatunk.
Egyik elmélet szerint pogány hagyományról van szó, mely szerint a temetéskor, illetve az azt követő, különféle, a halottkultuszhoz kapcsolódó ünnepek, szertartások során szokásos étel-, illetve italáldozat kellékei lennének ezek a tárgyak. Ezt támasztja alá, amit fentebb, általában a temetkezési mellékletekről olvashattunk; vagyis hogy ezek, a keresztény tanítások mind erősebb hatására a 4. század végére fokozatosan eltűnnek.
Más elmélet szerint immár keresztény szimbólumokkal van dolgunk. Olyan edényekről van itt szó, amelyek az eucharisztia “kellékei”, a Krisztus testét és vérét jelképező kenyér és bor tárolására szolgálnak. Egy ehhez hasonlóan keresztény nézet szerint olyan ivóedény lenne, amely az élet vizét tárolja (átvitt értelemben Krisztust jelképezi). Ebben az esetben az (eredetileg szintén pogány) szőlőindák is lehetnek keresztény szimbólumok, amennyiben Krisztus szavaira gondolunk: “Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek” (János evangéliuma, 15,1-3).
Valójában azonban gyakran megfigyelhetjük, hogy a pogány hagyományok – átalakult, a pogány jelentéstartalmaktól “megtisztult”, allegorikus formában – beépülnek a kereszténységbe, úgyhogy bár nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy pogány vagy keresztény szimbólumról van-e egy adott esetben szó, igazából valójában ez nem is fontos, hiszen láthattuk, hogy egy formálódó, átmeneti világban, évszázadban készültek, és talán a “megrendelő” sem volt teljesen tisztában az egyes szimbólumok különböző vallásokban betöltött, eredeti jelentésével.
A sírkamra egyéb festményei geometrikus stílusúak, még az oldalfalak alján lévő (általános nézet szerint) a Paradicsomkert kerítésének ábrázolása esetében is. Ez a motívum – és a kerítésen “kikandikáló” növényábrázolások – másutt is megjelennek hasonló jelentéssel.