Pécs város római kori elődje, Sopianae késő római, részben ókeresztény északi temetőjének egy része 2000-ben felkerült a világörökségi helyszínek közé. A kultúrtörténeti kincs minősítést azzal az indokkal érdemelte ki, hogy a feltárt leletegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korai keresztény temetkezési építészetét és művészetét.
Mely emlékek is ezek? Több száz (vagy ezer) téglasír, több tucat kőből és téglából épített kisebb sírkamra, valamint nagyobb méretű temetői épületek. Ezeknek egy része festett, belső terük bibliai jelenetekkel és szimbólumokkal díszített, ami tovább növeli az emlékegyüttes egyediségét, egyetemes kulturális értékét.
1972-ben született meg az UNESCO-nak a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökség Egyezménye, amely globális felelősségvállalást tesz lehetővé földünk egyetemes természeti és kulturális értékeinek megőrzésére, megóvására. A csatlakozással a részes államok elismerik, hogy az országuk területén található, a Világörökség Jegyzékbe felvett helyek – a nemzeti szuverenitás és tulajdonjog megsértése nélkül– a világörökség részét képezik. A csatlakozó országok kötelezettséget vállalnak arra, hogy az utókor számára megóvják saját nemzeti örökségüket. Ehhez még bemutatási és kutatási kötelezettség társul. Az egyezményhez ez idáig 186 tagország csatlakozott, köztük 1985-ben Magyarország is. Az UNESCO Világörökség Bizottsága dönt a természeti és kulturális épített értékek Világörökség Listára vételéről. A felvétel feltételeinek ez idáig (a cikk lezárásáig) 1031 helyszín felet meg 163 állam területén (sajnos kettőt törölni kellett).
A pécsi világörökség jelképe egy bronz krisztogram lett, amely 2000-ben Kárpáti Gábor székesegyház előtti ásatásán, a IV. számú sírkamránál került elő. Funkcióját tekintve egy mécses függesztő láncának merevítője és egyben dísze volt. A krisztogram Krisztust jelképező szimbólum, a görög X (khi) és P (rho) betűk, Krisztus görög nevének (Khrisztosz) az első két betűje; ezért nevezzük Krisztus monogramnak. A Pécsen talált tárgyon ezenkívül megtalálhatók a görög A (alfa) és ω (ómega) betűk is, melyek a görög ábécé első és utolsó betűi, a kezdetet és a véget szimbolizálják.
A világörökségi helyszín a 2000. évig ismert ókeresztény emlékek nagy részét magába foglaló középkori Püspökvár (Dóm-tér), a Szent István-tér területén és az Apáca utca egy részén található. Kiterjedése nem azonos a késő római északi temető határaival, az egész temető ugyanis ennél jóval nagyobb, egészen a Széchenyi tér területéig elnyúlik keleti irányban.
A világörökségi státusz biztosította legmagasabb szintű, nemzetközileg elismert védettség mellett a magyar jog is régészeti védettséget biztosít a jelentős régészeti emlékeknek. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény megfogalmazásában:
Az ország és annak régiói kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségű régészeti lelőhelyeit jogszabályban kell védetté nyilvánítani. A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely a lelőhelynek akár részleges állapotromlását eredményezheti. A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeket kiemelten vagy fokozottan védett régészeti lelőhely kategóriába kell sorolni. Kiemelten védett az a lelőhely, mely kivételes tudományos jelentőséggel, és nemzetközi vagy országos szempontból kiemelkedő fontossággal bír. Fokozottan védett az a régészeti lelőhely, melynek tudományos jelentősége megállapítható, és egy nagyobb tájegységre nézve kiemelkedő fontossággal bír.
Az pécsi ókeresztény temető területe a „fokozottan védett” régészeti lelőhely kategóriába tartozik.