A Kislexikont elsősorban a tanulni vágyóknak állítjuk folyamatosan össze azokból a (többnyire idegen eredetű) kifejezésekből, amelyeket a honlap cikkeiben szinte rutinszerűen használunk, és fölösleges, sokszor unalmas ismételgetésnek tűnne minden egyes alkalommal, minden cikkben elmagyarázni ugyanazt.

A Szent Pál-bazilika RómábanA Szent Pál-bazilika Rómában


apszis
A görög ἀψίς, > latin absis, apsis (kiöblösödés, boltozat) szóból. A keresztény templomok szentélyeit zárja – többnyire félkör alakban, félkupolafedéssel. Eredete a római bazilikák exedrája, amely pódiumszerűen kiemelve a bazilika szintjéből, hasonlóképpen zárta le a csarnokszerű építményt. Nem összetévesztendő a kórussal, bár gyakorta felváltva használják a két kifejezést (mint a sopianaei temető egyes épületei esetében is).
baptisterium
A görög βάπτειν vagy βαπτίζω (teljesen alámeríteni) szóból. A korai kereszténység idején teljes alámerítkezéssel keresztelkedtek, ezért nagyméretű keresztelőmedencék voltak a keresztelőkápolnákban – eredetileg ennek a medencének a neve a  baptisterium. A keresztelőkápolnákat többnyire külön építették a templomtól, és gyakorta centrális (többnyire nyolcszögletű, de néha kör alakú vagy hatszögletű) alaprajzuk volt. Tágabb értelemben a baptisterium szót ezekre a keresztelőkápolnákra is használjuk.
cella
Az antik templomokban a templom belő terének, ahol az istenszobor állt, a latin neve. Ezekben a templomokban nem tartottak istentiszteleteket (a cella magának az istennek a lakhelye volt), hanem általában a templom előtt fölállított oltárnál mutatták be az áldozatokat. A keresztény templomokban az istentisztelet az épületen belül zajlik, így a keresztény templom esetében a cella megegyezik a templomhajóval. A sopianaei ókeresztény temető egyes építményeit illetjük ezzel a szóval (Cella Septichora, Cella Trichora), bár ez valójában teljesen önkényes, és az elnevezések természetesen modernek.
cella memoriae
A latin cella és memoria (emlék) szavakból. Többnyire kis méretű, földfelszíni emlékkápolna a földalatti sírkamra fölött. Minden bizonnyal az elhunytak emlékére történő imádság színhelye, bár olyan kápolna is előkerült Sopianaeban, amelynek, úgy tűnik, egyáltalán nincs bejárata (mint a XIX. – és talán a XX. – számú sírkamra), így valószínűleg csupán előtte mondhatták el a rokonok, ismerősök az imáikat.
Cella Septichora
A latin cella, septem (hét) és chorus a szavakból. Hétkaréjos kápolna. A sopianae-i ókeresztény temető egyik legjelentősebb emléke. Elnyújtott nyolcszög alakú építmény, amelynek hét oldalán apszisok (vagy kórusok) találhatók (a nyolcadikon a bejárat van), innen ered a neve.
Cella Trichora
A latin cella, tres (három) és chorus a szavakból. Háromkaréjos kápolna. A sopianae-i ókeresztény temetőben kettő is található, és a temető legjelentősebb emlékei közé tartoznak (sajnos az egyik nem látogatható, a másikat teljesen vissza kellett temetni). Négyszög alakú építmény, amelynek három oldalán apszisok (vagy kórusok) találhatók (a negyediken a bejárat van), innen ered a neve.
diadalív
A keresztény templomokban a templomhajót a szentélytől elválasztó, többnyire nagy fesztávolságú ív, melynek pillérei is benyúlnak a templomtérbe. Szimbolikusan Krisztusnak a bűn felett aratott győzelmének a “diadalára” áll a templomokban, és igen gyakori a krisztusábrázolás rajta (még ha szimbolikusan is).
kórus
A latin chorus (tánc, tánckar) szóból. A kórus a keresztény templomépítészetben a templomhajó és a – gyakran apszissal záródó – szentély között helyezkedik el. Jellegzetesen nagyobb templomok (székesegyházak, kolostortemplomok) sajátja, mivel itt a nagyszámú papságnak (kanonokok, szerzetesek) el kell férnie az istentiszteletek alatt. Itt – a misét vezető pappal együtt – valójában közösen celebrálják a misét, innen is a neve: “kórus”. A sopianaei temetőben egyes épületek (Cella Septichora, Cella Trichora) nevét képezték ebből a szóból, mivel tágabb értelemben ez a hely is a szentély része a templomban.
kripta
A görög κρυπτή (rejtett, magánjellegű) szóból a latinban már sírkamrát jelent. Föld alatti temetkezőhelyiség, sírkamra, melynek a Sopianaeban (az Ókeresztény Mauzóleumot kivéve) többnyire az a jellegzetessége, hogy a föld feletti emlékkápolnától, a cella memoriaetől elkülönült bejárata van, amelyet csak a temetkezés(ek) alkalmával nyitottak meg, utána a bejáratát visszafalazták, a lejárati aknát vagy folyosót pedig betemették.
narthex
Az antik görög eredetű, de középkori latin narthex a keresztény templomok előcsarnokát jelenti. A korai keresztény korban nagyobb jelentősége volt, mivel a még meg nem kereszteltek és a vezeklők nem vehettek részt a misén, hanem (néha tömegesen) az előcsarnokból hallgathatták annak egyes részeit (az eucharisztia bemutatása alatt még a templomhajó ajtaját is bezárták, mert “beavatatlan” vagy bűnös nem lehetett részese a misztériumnak). A nagyobb, városi templomokban és bazilikákban éppen ezért a korabeli narthex jelentős méretű volt. Ezt természetesen a sopianaei ókeresztény temetőben nem figyelhetjük meg. Mára a narthex a legtöbb templomban egy kis üvegezett, bejárati előtérre csökkent.
porticus
A latin porta – bejárat, kapu szóból. Fedett, de elölről (és gyakran oldalról is) nyitott oszlopcsarnok vagy legalább egy oszlopsorral ellátott, amolyan “tornác” az épületek bejárata előtt. A sopianaei temetőben a Péter-Pál Sírkamra és a Nyolcszögletű sírkamra esetében van a létezésére bizonyíték.
szarkofág
A görög σαρκοφάγος – húsemésztő, húsevő szóból, mivel egyes kőfajtákból készült kőkoporsókról úgy hitték, hogy bennük a halott hamar elporlad. Több típusa ismert: lehet egy tömbből faragott kőből (természetesen a fedele külön készült), mely gyakorta nyeregtetőhöz hasonló fedelet kapott, amelyet akroterionok díszítenek, és egyértelműen lakóházat mintáznak. Ezeknek a szarkofágoknak némelyike művészi díszítésekkel rendelkezik. A sopianaei ókeresztény temetőben szarkofágnak nevezzük az olyan, többnyire nagyméretű téglákból rakott sírládákat is amelyeknek gyakran lapos kőtömbökből készítették a fedlapjait.